Tudom, szeretnétek már valami kulisszák mögött czikket a háborúval kapcsolatban, de az nem ilyen egyszerű. Ezért pótszerként íme az informatikus Jackass rovatom újabb gyöngyszeme: Kiróbálom, hogy neked ne kelljen - telepítem, amit nem mersz!
Olvashattatok már tőlem vírusirtó-tesztet, de ha a "kipróbálom-hogy-neked-ne-kelljen" kategória trash-mélységébe ereszkedünk, ott a Red Star OS és a TempleOS is. Nos, most szintén oprendszer-teszt jön, ráadásul kicsiny hazánk produktuma a tesztalany.
Oké, pusztán a poén kedvéért megválaszolom a kérdést - hiszen ha adott a tudás, akkor azt is tudod, hogy mik a fontos paraméterek. A kérdező tehát nyilván egy wannabe, de ma - ahogy Xerxész mondaná - nagylelkű isten vagyok:
Szóval szeretnéd beindítani az IT biztonsági auditor/"etikus" hacker karrieredet, tudsz 1-2 nyelvben programozni, kiterjedt hálózati és architekturális ismeretekkel rendelkezel, tudsz rendszergazdai szinten Linuxot üzemeltetni és már csak a hardver választ el attól, hogy MR Robot legyél?
Ahogy apaként egyre kevesebb időm van játszani, plusz öregszem, plusz egyre több játék erőlteti - feleslegesen - a nyílt világ+crafting+szerepjáték-elemeknek egy pénznyomtatásra jogosító engedéllyel felérő szentháromságát, úgy egyre inkább vonzanak a körökre osztott stratégiai szimulációk mellett az olyan kalandjátékok, amiket 10 éve - a kalandjáték-műfaj reneszánsza előtt - még az alternatív műfajba soroltak volna.
Ilyen a Last Day of June is.
Pedig az első benyomás nem volt kedvező: a játék grafikus megjelenése messze nem indokolja a hardverigényét, és rossz kezdet volt, hogy a másodlagos gépen (Intel Iris Xe) is alig bírja kiizzadni a folyamatos mozgás illúziójának alját jelentő 30 FPS-t. Szerencsére nem hagytam ki.
Nem ment nagyot a hír, hogy az elvtársak a saját repülőjüket lőtték le, pedig érdekes. Vajon - költői kérdés - köze lehet a téves azonosításnak ahhoz, hogy a szovj orosz technológiai éhség, valamint a kapacitás és a tudás hiánya akkorára nőtt, hogy a muszkák háztartási eszközökből kannibalizált mikrokontrollerekkel működtetik a katonai eszközeiket?
A jelenség egyébként nem a háború és az emiatt életbe léptetett szankciók produktuma: az okok ennél sokkal régebbre vezethetők vissza.
Ha még nem tetted volna, olvasd el az RTOS-es czikket. Ja, demonstratíve cenzúráztam? De megígértem, hogy továbbra is bárkinek odaadom. Tessék, a Dropboxomból letöltheted. Csak megtekintési link itt.
Ha már tudod, hogy milyen rendszer fut a katonai eszközökön, most nézzük meg a hardvert.
Haláltudat, azaz tudatában lenni annak a megmásíthatatlan ténynek, hogy egyszer meg fogsz halni, akárcsak azok, akik fontosak neked.
Az emberi haláltudat igen komplex és fokozatosan alakul ki, de hogy mikor kezd kialakulni, azt főleg a külső körülmények alakítják és szülőként pont annyira nem áll hatalmamban késleltetni a gyerek haláltudatának kialakulását, mint amennyire a magam, vagy mások halálát sem. Egy helyzet, ami bármikor előállhat, de hogy mennyire gyorsan és helyesen alkalmazkodsz hozzá, azon sok múlik a gyermeked fejlődése szempontjából.
Egyes - téves - vélemények szerint csak az embernek van haláltudata, de ez legalább annyira hazugság, mint amennyire egyesek hajlamosak maguknak hazudni a halál tabusításával: láttam kutyát, aki a gazdája mellett akart meghalni és olyat is, aki inkább elvonult, hogy egyedül végezze be az életet. Bizony a haláltudat nem emberi "kiváltság".
Az összes faj közül azonban csak az ember hazudik magának a halálról. Nem kizáróag vallások (halál utáni élet különféle módozatai) kitalálása által, hanem ennél prózaibb módon is. Ez történt velünk: Haláltudat két hónappal kétéves kor előtt.
Első rész, melyben felkutatom otthonunk rejtőzködő villanyvámpírjait (hogy a napkeleti bölcsek stílusában mondjam (lásd lejjebb): A Zárt Ököl Útja),
Második rész, melyben elhagyom alvajáró, fogyasztói társadalmunk kényelmét egy napra, és magam is ezo-bio-ökohippi leszek (avagy a Nyitott Tenyér Útja).
A legfőbb tanulság, hogy még egy viszonylag kis fogyasztású, vagy helyesebben energiatakarékos háztartásban is rejtőzködik egy csomó kis energiavámpír. Meg aztán nem csak a spórolásról van szó:
Kicsapni a slusszkulcsot a kocsmapultra? Az olyan proli. És ha a hatósági üzemanyagár is a rezsicsökkentés sorsára jut, akkor úgyis csak tolni fogod azt a húszéves mercit, aminek az odométeréből annyi fényév tűnt már el, miközben Németországból a civilizáció keleti peremvidékére ért, amennyire a Voyager került a Földtől az első részben (a villanyautódat meg már most felgyújthatod).
Nem. A NER-ben a ribancok már mástól nedvesednek:
Sziasztok, lányok! Ne a gyűrűt nézzétek, ne is a feleségem nevét (és főleg ne a a betűvel írt összeg kötőjelezését): nincs közüzemi tartozásom. Benne vagytok egy hármas partiban?
Rezsinövelés, második felvonás (első rész itt).
Ahogy ígértem, egy napra off-the-grid rezsiprepper (mondhatni repper) leszek! Jöhet a nagy összeomlás, a holnapi és az azt követő jövőheti világvége (attól függően, hogy melyik - indokolatlanul optimista - doomsayer meséjét hiszed el).
Azaz: önellátok. Nem fogok hálózati áramot használni. Legalábbis ez a koncepció, de mivel eddig nem tettem magamévá az antikapitalista/antikonzumer hippi-szellemiséget, ezért ez még csak kísérleti hippészet lesz - majd meglátjuk.
Ez a kép már hétfő este készült.
(A cautious young fellow named Lodge, had seatbelts installed in his Dodge. When his date was strapped in, He committed a sin)
Bár akkor még nem nevezték rezsinövelésnek a rezsinövelést, amikor a hatósági ár magasabb volt a piaci árnál, de mióta a közbeszéd legfőbb témája lett a mágikus 210 kWh/hónap fogyasztási küszöb, elkeztett a magát függetlennek nevező sajtó is rezsinövelést emlegetni.
Eközben mind a mainstream sajtóban, mind szaklapokban megjelentek átlagolt fogyasztási adatok egy-egy eszköztípusra nézve, ám ezek a számítások átláthatatlan módszertanon alapultak és kevés konkrétumot tartalmaztak. Fogtam hát magam és elkezdtem fogyasztást mérni. Több esetben meglepő eredmény született...
Kezdjük az elején: szükséged van egy fogyasztásmérőre?
Leléptek a lányok: Dóri és Mia elmentek a nagyszülőkhöz, én pedig maradtam pár hétre Sudóval. Mit is kezdjek a hirtelen jött rengeteg szabadidővel?
LÁNYOOOOK! BETEGRE ZABÁLOM MAGAM ÉS MINDENFÉLE MOCSADÉKOT NÉZEEEEK!
Ryley Robinson vagyok, legalábbis a mentőkabin fedélzeti számítógépe szerint. Az Alterra Corporation Aurora nevű hajójának másodlagos rendszereiért felelős karbantartó-mérnöke vagyok. Az Aurora és legénységének küldetése egy fáziskapu megépítése lett volna, de nem jutottunk el a célterületre: a hajó ismeretlen okból kritikus sérüléseket szenvedett, miközben 4546B jelzésű bolygót megkerülve egy "gravitációs rásegítéses" manővert végzett. Zuhanás közben elhagytam a hajót az ötös számű mentőkabinnal, de egy robbanás következtében egy a falból kirepülő burkolati panel eltalált és fejsérülést szenvedtem. Ez egy segélykérés. Kérek bárkit, aki veszi az üzenetet, hogy válaszoljon!
>Rögzített üzenet vége.
>Ismétlés...
Ez a nap is jól kezdődik...