Te ilyenekkel játszol?
Nem. Ilyenekkel IS játszom, és úgy látszik, minden szülinapom után ajánlót írok a kapott switch-játékról.
Be kell vallanom valamit: A Life is Strange játékok számomra amolyan bűnös élvezetet jelentenek. Nem tartom különösen jónak a történetüket, vagy megfontolásra érdemesnek az általuk hordozott üzeneteket, de rendkívül szórakoztatónak és hangulatosnak találom a trilógia mindegyik részét. És lássuk be: szórakozni jó, mert fajunk helyes neve homo ludens, és azé az érdem, aki játszhatott. És hiába sokkal mélyebb egy Final Fantasy 7-8, vagy egy BioShock, még ifjabb koromban is sok lett volna állandóan a Clockwork Orange-en depressziózni a szabad akarat nemlétéről gondolkodva. Mert ahogy a Clockwork Orange is jó, azért az Ötödik Elemet párezerszer gyakrabban néztem meg. Agyatlan kikapcsolódás, ez az én Ötödik Elemem.
♫This is your life, it's all been ordinary♫
Nem mondhatnám, hogy én lennék a Life is Strange sorozat célközönsége: nem vagyok 14-16 éves, nem akarom megváltani a világot, nem vagyok kommunizmussal szimpatizáló hippi sem, de még lány sem vagyok (csak lányos apa), de szuperképességre sem vágyom, mert már van egy:
Akár a zöldséges merci, ami minden indításnál a létező összes, mechanikai hibára figyelmeztető jelzőfény felvillantásával igyekszik az említett lámpákat hangulatfénynek tekintő gazdájával tudatni szenvedését, mégis beindul. Ez az én szuperképességem is: minden nap felkelek és még mindig bírom.
♫The V-chip gives them sight♫
A Life is Strange játékokban mindhárom esetben egy lányt irányítunk, akinek ráadásul (az előzményepizód Before the Storm kivételével) van valamilyen különleges képessége. A True Colors főszereplője, Alex Chen például képes belelátni mások érzéseibe és korlátozottan a gondolataikba is, és belehelyezkedni más karakterek valóságérzékelésébe.
Ez egy előre menekülés volt a fejlesztők részéről, de játékmechanikailag igen rossz döntés (lásd később). Ellentétben az első LiS főszereplőjével, Alex már egy ideje birtokában van a képességének, amikor a történet kezdetét veszi (Maxine a játék kezdetén fedezi fel szuperképességét), bár irányítani nem teljesen képes azt: ha például valaki Alex közelében intenzív dühöt érez, akkor főhősünk is átveszi az illető hangulatát és elszabadult hajóágyúként üt mindenkit, akit ér. Figyelembe véve, hogy egy ilyen kétélű fegyvert jelentő képesség birtokában Alex mégis milyen vakmerően tekint be mások érzéseibe - nem tartva attól, hogy egy összeomló PTSD-s elme maga alá temeti - ennek az empata képességnek a kitalálása talán a legrosszabb ötlet volt a fejlesztők részéről. Legalább ad némi karakterfejlődést, ahogy a hiperempátia segítségével megtanuljuk (és megtanítjuk Alexszel), hogy ez a képesség segíthet, de árthat is másoknak (és magának Alexnek).
♫Aki most lent van, lent is marad♫
Történetünk kezdetén az állami gondozásban felnőtt Alex - aki képessége folytán mindig is problémás gyerek volt - a rendszerből kikerülve rég nem látott bátyjához utazik egy Haven Springs nevű kis hegyvidéki bányászvárosba.
A welcome party azonban gyorsan váratlan fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy bátyánk fogadott kisfia a közeli bányába ment felfedezőútra. Véletlenül pont akkor, amikor már csak órák vannak hátra a - napokkal korábban bejelentett, tervezett - robbantásig.
Facebook-generáció: még a robbantást is közösségi médiában posztolják...
Elvileg sikerül telefonon elérni a bányavállalatot és lefújni a robbantást, az azonban mégis megtörténik. Bár a kisfiút sikerül megtalálni, de bátyánk, Gabe, meghal a robbantás következtében.
♫Money owns this town♫
Az állítólag lefújt, mégis megtörtént robbantás kapcsán persze rögtön elkezdődik a szarkenés, és Alexre hárul a feladat, hogy kinyomozza, miért kellett meghalni a bátyjának. Az gyorsan kiderül, hogy a város - beleértve a hatóságokat - a bányásztársaság zsebében van.
Senki nem mer beszélni, de Alex képességével természetesen kiderül a csúnyagonosz megacég ördögi terve.
Karakterünk otthona: a város fogadójának felső szintje.
♫Here we are now, entertain us!♫
Mint írtam, minden hibája ellenére a LiS-sorozat játékai számomra szórakoztatók. A fejlesztők megtalálták maguknak a Mégza Családot, mert ugye ki ne szeretne egy űrhajót és egy beszélő kutyát? Ezen analógia mentén melyik, útját és helyét kereső tini ne szeretne valami természetfeletti képességre szert téve lebuktatni egy sorozatgyilkost és egy szexuális ragadozót (Life is Strange 1), vagy épp lerántani a leplet egy gonosz megacorp összeesküvéséről?
Sajnos ha nem vagy a célközönséget jelentő, fantáziálgató, idealista tini, akkor némiképp klisésnek tűnhet hogy az ellenség mindig egy atomgazdag család, vagy egy megacég, de persze a kommunizmus azért is tud még létezni, mert sok naiv kamasz hisz a javak újrafelosztásában.
Fény nélkül ne menj le a tárnába, és mindig figyeld a feszmérőt! Alex nem bányászvárosban nőtt fel, úgyhogy neki nem magyarázta el az alapokat egy seggrészeg bányamentő a kocsmában...
A True Colors sajnos nem éri el a Life is Strange 1 színvonalát: beszédes nevű bányászvárosunkban mindenki szokatlanul nyitott, elfogadó és vidám. Ráadásul a szexuális (és etnikai) kisebbségek tagjai is olyan természetességgel mozognak ebben a közegben, amitől még messze vagyunk: Netflix-utópiát idéző módon nincs coming out és egy női karakter teljes természetességgel hív randira egy másikat (vagy kérdezi meg Alextől, hogy fiúk/lányok/mindkettő). Pedig az álmok ritkán azok, aminek látszanak...
Trust me: életem jelentős részét bányászvárosokban töltöttem és a valóságban kurvára depresszív helyek. A True Colorsbeli bányászváros-ábrázolás olyan nyálas, hogy zárlatos lett tőle gépem.
Egyetlen valódi sztereotípiát sikerült a játékbeli bányászvárosba beemelni, amit meg tudok erősíteni: népességarányosan valószínűtlenül sokak zenei ízlése mozog a rock-metal-alt rock szentháromságban. Haven Springsben még lemezbolt is van (a weed shoppal szemben), és onnan üzemel a városka helyi rádiója, ami - ahogy utaltam rá - zeneileg igen szubkulturális, de a városban mindenki szereti. Ez valami lázadás lehetett egy fejlesztő részéről: a lakossági popzenét preferáló tiniknek becsempészett valami hallgatható zenét is.
♫Innen más út ki már nem vezet♫
Oké, a Life is Strange felszállt a PC-vonatra a checking in(n) - coming out és hasonló jeleneteivel. De nem ez a legnagyobb baja.
That escalated quickly!
Az első részben Maxine "Max" Caulfield szuperképessége az volt, hogy pár perccel képes volt visszapörgetni az időt (miközben neki a birtokában maradt minden, a meg nem történtté tett jövőben megszerzett információ). Innen már nem nagyon volt hova emelni a tétet: a készítők közül a realistábbak azon gondolkodtak, hogy egy ilyen idővisszaforgató képesség birtokában ők kifosztanának egy-két kaszinót és szarnának a világra, a többiek meg azon törték a fejüket, hogy erre hogy lehetne rátenni egy lapáttal.
Segítek: nem így. Alex hiperempátiája érdekes képesség, de nem olyan, mint visszatekerni pár perccel az időt.
Ennek ellenére érdekessé teszi a játékot, hogy többféle módon használhatjuk Alex képességét, és míg a LiS-ben Max idővisszatekerései egy nagyobb léptékű környezeti katasztrófát okoztak a játék végére, addig Alex kisebb skálán, de rövidebb időn belül szembesül tettei következményeivel, ha képességével befolyásolja valaki érzéseit/gondolatait.
A játékbeli kocsma játékautomatái működnek. És jól el lehet szórakozni a minijátékokkal.
Apropó, következmények: a LiS-játékok azzal promózzák magukat, hogy a tetteinknek következményei vannak. Ha kilépünk a tények zord világából, miszerint egy játékban az egyetlen következmény az lenne, ha nem a kívánt végződést kapnánk, még mindig felmerül a kérdés, hogy milyen következményekről van szó? Nem a '90-es években vagyunk - neten megnézheted, hogy milyen döntés hova vezet (a LiS 1-ben vissza is vonhatod a döntéseidet), egyébként meg gondolatolvasó vagy: senki más nem kap annyi információt a döntései előtt, mint te.
Oké, tudom: gyerekeknek készült...
De minden hibája ellenére a LiS: TC nemcsak rendkívül szórakoztató és hangulatos (számomra), de talán pont (vagy részben) az, amire az egyébként reneszánszát élő kalandjáték műfajnak szüksége van. Csak sajnos a Life is Strange címben már nem maradt potenciál. Jönnek a remasterek és újrakiadások, ami azt jelenti, hogy kurvára nem lesz meg a sales target (mit is mond a játék a csúnya, gonosz megacégekről?). Innentől már csak az mentené meg a fejlesztők bónuszát, ha a grafikus motor és az irányítás kivételével minden megy a kukába és felépítenek egy új franchise-t. Egyébként - annak ellenére, amit leírtam - érdemes egy esélyt adni neki a hangulat miatt. Szóval ennyit a lázadásról.
♫Fúrós leszek én is,/Úgy bebaszok én is,/Egyszer-kétszer bebaszom a kocsmaajtót!♫
