Ryley Robinson vagyok, legalábbis a mentőkabin fedélzeti számítógépe szerint. Az Alterra Corporation Aurora nevű hajójának másodlagos rendszereiért felelős karbantartó-mérnöke vagyok. Az Aurora és legénységének küldetése egy fáziskapu megépítése lett volna, de nem jutottunk el a célterületre: a hajó ismeretlen okból kritikus sérüléseket szenvedett, miközben 4546B jelzésű bolygót megkerülve egy "gravitációs rásegítéses" manővert végzett. Zuhanás közben elhagytam a hajót az ötös számű mentőkabinnal, de egy robbanás következtében egy a falból kirepülő burkolati panel eltalált és fejsérülést szenvedtem. Ez egy segélykérés. Kérek bárkit, aki veszi az üzenetet, hogy válaszoljon!
>Rögzített üzenet vége.
>Ismétlés...
Ez a nap is jól kezdődik...
Ryley Robinson vagyok és egy ismeretlen világot derítek fel. Az elmúlt napokban száznál is több fajt katalogizáltam a 4546B jelzésű óceánbolygó vizeiben - többségük kistestű zsákmányállat. Alkalmas önvédelmi eszközök hiányában a ragadozókat igyekszem elkerülni, bár ahogy a fabrikátorom működtetéséhez szükséges nyersanyagok után kutatok, időről időre húsevők területére is kénytelen vagyok bemerészkedni, így - bár legtöbbjüket nem mertem szkennelni - a fauna ragadozóiról is felhalmoztam némi ismeretet - nem egyszer a saját káromon tanulva. Meg kell jegyeznem, hogy az eddigi felfedezéseim közül a leginkább ámulatba ejtő faj a "zátonyhátú" névre keresztelt, leviatán-osztályú élőlény, mely - amint a neve is mutatja, egy miniatűr ökoszisztémát cipel a hátán flórával és esetenként faunával. Ezek a fajok különös szimbiózisban élnek, és feltett szándékom, hogy tovább tanulmányozzam e különleges fajt.
Ryley Robinson vagyok és könnyen lehet, hogy ez az utolsó naplóbejegyzésem. Felelőtlen voltam és csak egyetlen ping erejéig bekapcsoltam a szonárt, a lény pedig meghallotta. Mit tehettem volna? A reflektorokkal az orromig sem láttam! A Kaszás Leviatán itt köröz, én pedig nem tudok elmenni. Hallom azt a leírhatatlan hangot, amitől görcsbe rándul a gyomrom: ekholokációval is tájékozódik, így ha én hallom, akkor ő lát engem. Egyelőre nem érdekli a tengeralattjáróm, vagy talán elég közel vagyok a sziklafalhoz, hogy ne tudjon tőle megkülönböztetni. Amíg nem jár a motor és nincs külső-belső világítás, addig talán rejtve maradhatok. Van még egy csalitöltetem, ami zajt, hőt és fényt generál, ezzel magára vonja a ragadozók figyelmét egy ideig, de az csak rövid ideig működik, az időzítés pedig kritikus: amíg a csali üzemel, nekem fel kell pörgetnem a motort és eltűnnöm innen, csakhogy maximális sebesség mellett a motorom már zajosabb a csalinál, míg a legkisebb fordulatszámon nem biztos, hogy elég gyorsan elég messzire jutok. Újra hallom, mintha most közelebb lenne. Fogy az áram. Most vagy soha!
Tanuld meg, hol a helyed!
A fenti bevezetővel már nagyjából össze is foglaltam az egyébként beszédes című Subnautica lényegét. Bár a játéknak van egy egészen tűrhető története, alapvetően nem a mégiscsak kicsit B-movie hangulatú sztori, hanem a vízzel borított idegen világ óceánjában úszkálós setting viszi el a hátán a játékot.
Órákig el lehet gyönyörködni a játékbeli planéta élővilágában, szkennelni a növényeket és állatokat, hogy további érdekességeket tudjunk meg a fiktív világ rendkívül jól kidolgozott, jól felépített fiktív fajairól. Az élővilág pedig él. Nélkülünk is működik: a kisebb zsákmányállatok félősen menekülnek előlünk és minden más állat elől, a nagyobb növényevők már szükség esetén akár meg is védik magukat egy ragadozó, vagy egy agresszíven közelítő játékos ellen, a húsevők pedig a ragadozó fajok közti hierarchia korlátait betartva - néha áthágva - ejtenek prédát, vagy épp támadnak más ragadozókra egy-egy területi vita miatt.
Mondtam már, hogy az élővilág kidolgozottsága (szinte) hibátlan? Bár a kezdési pozíció viszonylag biztonságos - a víz sekély és a régióban egyetlen húsevő faj sem őshonos (bár a határos régiókból átjöhetnek!) - a játékos gyorsan megtanulja, hogy a növényevő állat nem azonos egy cuki kis nyuszival: attól, hogy egy faj nem eszik húst, még lehet agresszív - főleg, ha bepofátlankodunk a személyes terébe. Ez egy idegen világ, aminek nincs szüksége ránk, és ha nem tiszteljük az állatvilág hierarchiáját, akkor darabokban végezzük.
Annál is inkább, mert önvédelmi eszközeing repertoárja igen szűkös: kezdetben egyetlen kés fogja jelenteni az önvédelmet (ezt lehet majd upgrade-elni, de azután sem fogunk minden húsevőt lekaszabolni), később már lesznek járművünk, ami egyrészt kibír néhány ragadozó-támadást, másrészt - az energiacella terhére - felszerelhető egy önvédelmi elektrifikátorral, ami áramot vezet a burkolatba, így üldözve el a támadó ragadozókat, ha azok összetévesztenék a játékost egy betolakodó sonkával (ami valójában). Emellett szintén a fejlődésünk későbbi állomásán lesz majd torpedóvetőnk, amiből mérges gázzal töltött torpedót is kilőhetünk (az állatokat átmenetileg immobilizáló vortex-torpedók mellett). Mivel a torpedó is fogyóeszköz, és mert egyetlen támadásra is alkalmas fegyverrel sem praktikus a meglehetősen sok életerőponttal rendelkező húsevőket leölni, így ezen fegyverek használata tényleg inkább az önvédelemre fog korlátozódni.
Egy űrmészáros miatt elveszik a becsületes űrhajótöröttek fegyvereit. Hol marad a Második Kiegészítés?!
Úgy látszik, a távoli jövőben az NRA veszített a lobbierejéből, mert a játék azzal magyarázza, hogy bár a fabrikátorunk szinte bármit képes előállítani, de fegyvereket nem gyárthatunk vele, hogy egy, az Obraxis 1-en történt mészárlás óra minden fegyver-dizájn eltávolításra került a fabrikátorok adatbankjából (kivéve a túlélőkést).
A játék azt is mondja, hogy a fabrikátort a mentőkabin szkennerei alapján állítja be a fedélzeti számítógép, mégpedig olyan eszközök létrehozására, amik az adott környezetben segítik a kabin utasait a túlélésben, azaz ezért van tele az adatbank vízalatti túléléshez szükséges eszközök terveivel, míg a minden más környezethez passzoló cuccok hiányoznak.
Ennek két egyszerű oka van: amellett, hogy a Subnautica részben horrorjáték is (bár nincs benne semmi természetfeletti, de amikor a sötétebb, mélyebb vizekben vagy, a reflektorral szinte semmit nem látsz és a két utolsó torpedódban van minden erőforrás, amit gyűjtöttél, plusz az energiacellában is 20% maradt, akkor hirtelen nagyon ijesztő lesz minden hang és a sötétben fejsejlő körvonal.
A másik ok ennél művészibb. A támadó képességek korlátozása azt üzeni, hogy ha már belecsöppentél egy új, idegen ökoszisztémába, akkor légy képes elfogadni, hogy itt nem vagy csúcsragadozó, és legalább az itteni élővilágot ne pusztítsd el!
Szia uram, van egy cigid gyógyszerre? - Itt nem fogunk késelni, legfeljebb a kisebb ragadozók ellen van esélyünk.
A kihalási esemény előidézése azonban fegyverek nélkül is összejön:
GRAFIT VAN A VÍZBEN! Az ember pusztít, akárhol is jelenik meg. Még akaratlanul is.
Az Aurora reaktorának leolvadása a narráció szerint mindenképp katasztrofális következményekkel jár a bolygó élővilágára nézve.
No Man's Sea
Az olyan játékok, amik masszívan építenek a craftingra (tárgyak játékos általi elkészítése alapanyagokból) és amikben főleg a környezet az ellenség, gyakran nem tudják fenntartani a játékos érdeklődését addig, amíg a játékmenet felvenne egy tűrhető tempót.
A Subnautica esetében is adott a kockázat, hogy az erőforrások állandó menedzselése és a fabrikátor működtetéséhez szükséges nyersanyagok beszerzése (nem ritkán ragadozók lakta helyekről) sok játékos kedvét elveszi:
Túlélő, azaz Survivor játékmódban a puszta létezésért folyamatosan biztosítani kell a karakterünk számára oxigént (ez főleg kezdetben frusztráló, amikor még csak 30-60 másodpercnyi oxigénünk van, később jobb oxigénpalackokkal ez elviselhetőbb lesz), ételt (ezt kistestű zsákmányállatok formájában oldhatjuk meg), valamint vizet (a fabrikátorból, vagy szintén egyes állatokból). A Below Zero különálló kiegészítőben a testhőt is figyelni kell! Mindemellett persze ott az életerő, amit szintén nem könnyű nulla felett tartani...
A jövő vegán (?)
Hardcore módban - ha a Survivor nem lenne elég nehéz - már permadeath van, azaz egyetlen élete van a karakterünknek és ha meghal, kezdhetünk új játékot (Survivor módban újraéledünk a kezdőhelyen és megkereshetjük az előző karakter hulláját, amiből néhány cucc visszanyerhető).
Ha a Survivor és a Hardcore mód eltántorítana, ott a Free Mode (szabad mód): itt csak az oxigént, életerőt és a Below Zero-ban a hőmérsékletet kell figyelni, nincs éhség és szomjúság.
Viszont még mindig ott az a kismillió nyersanyag, amit az esetek többségében csak veszélyes helyekről tudunk összeszedni, hogy aztán a replikátor fabrikátorunk segítségével mindenféle hasznos dolgot, például habitátumot, kárműveket, eszközöket, szerszámokat, mentőrakétát gyártsunk belőlük.
A játékban rengeteg potenciál van, de ha nem akarod a nehezebb úton végigcsinálni, akkor ott a Creative Mode:
Itt nemcsak nem lehet meghalni, de bármit fabrikálhatunk nyersanyagok nélkül is. Vizet érés után akár rögtön építhetsz magadnak egy rengeteg modulból álló habitátumot, ráadásul a kreatív módban nem kell vesződni a hiányos adatok kiegészítésével sem: alapból rendelkezel minden fabrikálható dolog tervrajzával, így nem igényel többórányi felderítést és szkennelgetést az eszközök tervrajzainak összeszedése, ha már a nyersanyag-fedezet megvan.
Egy tipp: attól, hogy kreatív módban bármekkora bázist építhetsz, a játék még nem erre van kalibrálva, ezért ha egy gigantikus, városnyi habitátumot húzol fel a víz alatt, akkor a játék egy számjegyű FPS-értéket fog tudni produkálni egy idő után...
A leírás szerint kreatív módban nincs lehetőség a történetet végigjátszani, de ez nem igaz: jelenleg simán haladhatsz a sztoriban és a quest markereket is ugyanúgy megkapod. Ezt később lehet, hogy majd patchelik a fejlesztők.
Nem muszáj megdögleni!
Ugye nem vagy vaxxtard?
Említettem, hogy van a játéknak története is, azaz nem feltétlenül kell beérned annyival, hogy felépítesz egy fenntartható, működő habitátumot és a 4546B-t nevezed ki új otthonodnak.
Néhány játékbeli nap elteltével megszólal a rádió és a Sunbeam nevű hajó kapitánya közli, hogy vették a segélykérésedet...
Innentől spoiler jön (fehér alapon fehér, kijelölve olvasható), de csak azért, mert a sztoritényleg nem egy nagy szám, és talán nem is az a játék lényege... A poszt a spoiler után folytatódik - görgess tovább.
Szóval ha időben odaérsz a megadott leszállóhelyre - egy sziget a végtelen óceánban (ha nem érsz oda, akkor sincs game over, csak lemaradsz a tüzijátékról) - akkor láthatod, amint a mentőhajó is lezuhan. Persze nem csak úgy, hanem lelövi valami ágyú. A fegyver természetét felderítve egy idegen faj által épített, mjad hátrahagyott, de még mindig működő létesítményt találsz, aminek a számítógépeiből megtudhatod (a kabinod fedélzeti mesterséges intelligenciája elég gyorsan megérti az idegenek nyelvét), hogy a 4546B bolygót a fegyvert építő faj karantén alá vonta, mert itt kutattak egy halálos baktériumot, a fegyverrendszer pedig megsemmisít minden közeledő, vagy távozó hajót.
A kórokozó még mindig ott van az egész ökoszisztémában, természetesen te is megfertőződtél vele (egy szerencsétlenül járt mentőkabinban szintén találhatsz utalást valami helyi kórságra, ami kinyírta a másik kabin utasait). A betegség lassan, de biztosan téged is elintéz, ha nem sikerül kigyógyítanod magad (nem tudom, hogy van-e valami valós határidő erre, én nem találtam jelét).
Ezért volt olcsó sz a hárommellű prosti...
A bolygóvédelmi ágyút építő faj rendkívül ősi, és egy - éppen itt, egy bakteriológiai kutatólaborban tárolt régiség alapján - még a Földön is jártak...
Karbantartó mérnökből tehát már tovább is képezheted magad bakteriológussá! Szerencsére a gyógymód már kész: a bolygón lakó egy másik intelligens faj, a leviatánok egy értelmes alfaja (illetve az alfaj utolsó példánya) fog segíteni, ha teszünk neki egy aprócska szívességet...
Ezt a részt nem spoilerezem el, úgyhogy ugorjunk: ha kigyógyítottad magad, akkor a fegyverrendszer számítógépe - ellenőrizve, hogy nem vagy beteg - elfogadja a leállítási parancsot, és szabad az út haza. De mivel is?
Valamikor időközben kapsz egy üzenetet az Alterra Corp-tól: az Aurora roncsában az üzenetben megadott kóddal kinyithatod a kapitány kabinját és letöltheted a számítógépéből egy mentőűrhajó terveit, amikből a megfelelő nyersanyagok birtokában megépítheted a menekülőhajódat.
Több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol...
A titokzatosság a legolcsóbb hatásvadászat. A Subnautica története sem tartalmaz háttérinformációt arra nézve, hogy hogyan él az emberiség a játék által bemutatott jövőben, sem arról nem kapunk adatokat, hogy mi történt a 4546B-n elsőként megjelent faj képviselőivel, ennek ellenére a játékos számára adott a lehetőség, hogy megkeresse és összerakja a kirakós darabjait, amiből aztán számos érdekes aspektus derül ki.
Mint írtam, a történet másodlagos a játékmenethez képest, és így a történetvezetési bakik is elnézhetők, például hiába közli a játék, hogy az Aurora leolvadó reaktora visszafordíthatatlan következményekkel jár az egész bolygó élővilágára nézve, a két évvel később játszódó Below Zero-ban az látszik, hogy a globális kihalási esemény nagyrészt elmaradt. Azt rátok bízom, hogy mennyire találjátok Mass Effect-koppintásnak, hogy a játék szerint a Prekurzor faj meglátogatta a Földet is a távoli múltban, majd a jelenben az emberiség a Prekurzorokéhoz nagyon hasonló fáziskapu-technológiát használ.
Mivel a setting itt fontosabb a sztorinál, azt inkább rónám fel hátrányként, hogy az egyébként kidolgozott ökoszisztémából hiányoznak a dögevők és a paraziták közül is csak egy fajjal lesz dolgunk.
Mindezek ellenére a Subnautica egyedülálló élmény, mindenkinek ajánlott.
Galéria:
