Vélemlnycikk a helyzetről keleten, ami igazából változatlan.

A mainstream média az utóbbi időkben annyi érdemi teljesítményt tudott felmutatni, hogy megírták az orosz bankok SWIFT-ből való kizárását. Viszont ezzel együtt a technológiai háború egyes aspektusairól csak a bullshitet nyomják (például hogy - szerintük - a nukleáris erők készültségbe helyezése nem jelent igazán semmit. Segítek: azt jelenti, hogy <REDACTED> Pedig tudom, hogy te is szeretnél kapni egy National Security Lettert, amit bekeretezbe kirakhatsz a falra. Ja, Q clearance, eyes only. Bocs). Más aspektusok, például a kiberháború, vagy a SWIFT-kizárást követő kvázi-embargó pedig egyáltalán nem ütötték át, még a független sajtó ingerküszöbét sem.

Persze érthető: a sajtó is egy terméket ad el, és több oldalletöltést (=reklámmegtekintést) generál az, hogy az oroszok újszülöttekre mérnek csapást (az ukrán katonák túl kemények, olyat kell találni, aki gyengébb) és hogy az anyák a kórház pincéjében szülnek, mint egy 10 év múlva várható apokaliptikus összeomlás lehetősége.

Fear to tread

Mielőtt a lényegre térnék, fontos megértenünk, hogy mi is az a SWIFT, amiből kibaszták Vladkó bankjait és miért félt ezt korábban meglépni a Hanyatló Nyugat(TM).

A SWIFT (Világszintű Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Közösség - Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication) az a bankokat összekötő rendszer, amin keresztül például a bankközi átutalások is lebonyolíthatók. Ha egy bankot levágnak a SWIFT-ről, akkor az - különösen a globális pénzügyi világban - nem lesz képes bankként működni. Gondolj bele: ha képtelen a bankod befizetéseket fogadni, akkor nem tudod oda utaltatni a fizetésedet és a hiteled törlesztőjét sem tudod kifizetni.

A SWIFT-et egyébként a bankok igyekeznek egy digitális erődként beállítani, de a valóságban igen sebezhető, mert sok ejárásban túl nagy szerepet kap a bizalom (azaz hogy x bank rendszere feltétel nélkül elhiszi, amit y bank rendszere állít). A múltban már be is hatoltak a SWIFT-be egy kompromittált bankon keresztül (kicsi Kumar egy 10 dolláros routert használt a bankban. Mindig India)...

De most nem a SWIFT gyengeségeiről akarok veletek értekezni (a tizenéves wannabe hekkerek már mehetnek is), hanem arról, hogy miért féltek eddig bevetni ezt a szankciót:

Egy lövészárok mélyén... Szakítunk?

Bár ha a keleti blokkban kell egy technológiai nagyhatalmat megnevezni, akkor általában Micimackó orwelli rendőrállamára asszociálunk, és az ugyan tény, hogy Kína sok területen vezető szereplő (pl.: AI), de azért ne becsüljük le az elvtársakat sem: 2002-ben még egy mínuszos hír volt a számtech-újságok hasábjain, hogy a Kreml elkezdi építeni az orosz intranetet, mostanra meg már az internetről való teljes leválasztás esetén is működőképes maradna az orosz digitális közigazgatás.

Ugyanezért nem akarták Putyeszt kirakni a SWIFT-ből sem: félő volt, hogy válaszul az oroszok kifejlesztenek egy alternatív rendszert, ahogy van már belső mini-internet és GPS-alternatíva is a Kreml birtokában.

A Hanyatló Nyugat(TM) jó okkal tartott attól, hogy ha kulcsfontosságú technológiáktól szigeteli el a Szovj- Oroszországot, akkor válaszul kifejlesztenek valamit, ami legalább részben kiváltja ezeket a technológiákat.

A folyamat logikus végállomása az, hogy lesznek (újra) keleti és nyugati platformok, amik egymással már nem kompatibilisek, ezzel együtt Oroszország motivált lesz a technológiai hátránya ledolgozásában, ami extrém esetben akár technológiai fölénnyé is válhat idővel.

Féld a jövőt!

Lépéskényszerben, egy lépésnyire a COCOM-listától

Amíg hittek az elemzőknek, mindenki azt várta, hogy Ukrajna gyorsan elesik és az volt az álláspont, hogy senki sem akar meghalni Ukrajnáért. De az ukránok úgy döntöttek, hogy csak annyi ukrán földet adnak a muszkáknak, amibe eltemetik őket. És miközben Putykó egyre inkább pszichotikus tüneteket mutatott Ukrajna "nácimentesítésével" kapcsolatban, hirtelen arra változott a hozzáállás, hogy senki nem akar meghalni egy téveszmés náci bácsi elgurult gyógyszerei miatt sem. A Hanyatló Nyugat(TM) meglepő egységességgel és erővel tudott fellépni (leszámítva némi stratégiai nyugalmat az emberiség istencsászárának részéről).

A SWIFT-ből való kizárás üzenete ezzel összhangban az, hogy immár semmi sem drága, és akár a technológiai divergencia veszélye ellenére is bénító erejű szankciókra van szükség.

A kizárás önmagában egy politikai-gazdasági intézkedés volt, de világos üzenetet hordozott a technológiai szektor szereplői számára is: ez csak a kezdet!

A tech-óriások ezzel lépéskényszerbe kerültek: vagy önként nem üzletelnek többé a Szov- Oroszországgal, vagy jön a törvényhozók államhatalmi eszközökkel rájuk kényszerített embargója.

Utóbbi esetben a technológiai cégek részvényei nagyot zuhantak volna (a jelentős oroszországi piac elvesztése miatt), előbbi esetben viszont lehet társadalmi felelősségvállalással, humanitárius és erkölcsi motivációval tetszelegni, ami még akár emelheti is a részvényárakat.

Az iparági szereplők a kármentés, azaz az önkéntes embargó mellett döntöttek és számos gyártó mellett az Intel és az AMD is bejelentette, hogy semmit nem szállítanak Oroszországba. Ehhez csatlakozott a TSMC és a Microsoft is.

Az IBM PC Után 1-ben

Ezzel a Hanyatló Nyugat(TM) megtette a rettegett lépést. Persze túl későn, hiszen Oroszországnak már van saját gyártású (valamennyire) x86-kompatibilis processzora - természetesen egy vagon fos, de akkor is van mit tenni az alaplapba. Viszont azzal, hogy a muszkák nem kapnak több rendes procit, rákényszerülnek a saját fejlesztési programjuk felpörgetésére.

Vlagyimir elszámolta magát. Megint.

Rövid és közepes távon nagyot fog ütni az embargó, de hosszabb távon ezzel vége lehet a kompatibilitásnak és ez már stratégiai hátrányt jelent nyugaton is: egyelőre csak a titkosítás megtörése jelent kihívást az ellenség adatainak felhasználásában, de ha egymással inkompatibilis keleti és nyugati rendszerek lesznek, akkor azok adatstruktúrái sem lesznek kompatibilisek, azaz ahhoz, hogy egyáltalán el lehessen kezdeni a titkosítás visszafejtését, keríteni kell egy orosz számítógépet.

Igen, a technológiai divergencia vissza fogja vetni Oroszországot a kétezres évek elejére, de csak időlegesen. Innentől pedig a politikai szereplők is lépéskényszerbe kerülnek:

A cirkuszi bohóc, aki medveidomárnak képzelte magát (és rábaszott) - Victor's Laurels?

A jelenlegi helyzet fő felelősei azok az elemzők és politikusok, akik elhitték, hogy Putykót meg lehet szelídíteni. Akik szerint a '90-es évek Oroszországa a normális és a mostani az abnormális. Tényleg elhitte valaki, hogy egy birodalom, ami a történelme során mindig expanzív volt, majd felhagy a terjeszkedéssel? Phew, hát ezért nem bírom az embereket.

Egy gazdasági összeomlás, egy technológiai kőkorszak, bármilyen bünti csak átmeneti nyugalmat hozhat, és ha túl sokáig magára hagyják a Szovj- Oroszországot, akkor kezdődik minden az ejeléről.

Tehát adott most a szilikon-embargó...

Nem ilyen szilikonstopra gondolok, de a háború nem ok arra, hogy kurvák nélküli czikk szülessen.

Ez nem egy olyan csapás, ami után meg lehet állni. Várni kell 1-2 évet, amíg Oroszországban elkezd súlyos problémát jelenteni a technológia hiánya, viszont a Hanyatló Nyugat(TM) egyúttal a saját csapdájába kerül: annyit nem szabad várni, hogy létrejöjjenek az immár nem kompatibilis orosz technológiai platformok, különben újra jön a vörös agresszió. Mi marad tehát?

♫Let it burn, LET IT BURRRRN!♫

Miután a procigyártók időgépe visszarepíti az elvtársakat a kétezres évek elejére, egyetlen járható út marad: addig ütni a medvét, amíg a földön van.

100 másodperc éjfélig? Az efféle felelőtlen optimizmusnak már nincs helye.

A fent felsorolt eseménysor egyetlen várható végeredménye meglátásom szerint egy totális háború, vagy annak hiányában az orosz expanziós ciklus újrakezdődése. A jelenlegi helyzetből következő lépéskényszerekből csak úgy lehet kitörni, ha levesszük a királyt a sakktábláról:

Oroszországban már most is ezrek kockáztatják a börtönt azzal, hogy felemelik a szavukat a háború különleges katonai műveletek ellen, ha pedig a legitim (=ukrán emberek és külföld civilizált része által elismert) ukrán állam összeomlik és jön a gerillaháború, akkor az oroszok is láthatják, hogy ellenállók csoportjait is lehet külföldről támogatni, ami motiváció lehet egy szabadságharchoz különleges jogérvényesítési művelethez.

Az üzenet világos, és az orosz vezérkar is érti: vessétek alá a cárotokat egy short drop néven is ismert különleges orvosi eljárásnak (fun fact: a short dropot a múltban sikerrel alkamazták háborús bűnösökön és népirtókon, ráadásul az így kezelt személyek közül senki sem kapta el a koronavírust), és ha kiadjátok a fejét, vége a szankcióknak. Egy diktatúrában az interregnum káoszt eredményez, amikor - hasonlóan a Sztálin halála utáni állapotokhoz - az államhatalom bitrokosai befelé figyelnek, igyekezve egymást megfúrni.

Akár sikerül az orosz birodalomból demokráciát csinálni (nem valószínű), akár csak egy poszt-putyini interregnum jön, utána egy újabb diktátorral, az már csökkenti a háborús fenyegetettséget.

Sokba került a világnak, hogy az oroszok nem vitték el a führert az állatorvoshoz. Ugorhatnánk ahhoz a ponthoz, ahol - a szakma nagy öregjéhez hasonlóan - egy bunkerben főbelövi magát, mert éjfél fényénél nem találunk vissza a civilizációba.