A poszt frissült. Görgess a végére!
Maradjanak velünk, mert a holnapi frekvenciát az adás végén közöljük!
A hardver: kivándorolnék a Plútóra.
Egyrészt az űreszközök hardvere jellemzően sok-sok generációval régebbi, kiterjedten dokumentált cucc. A Plútót vizsgáló New Horizons szonda agya például egy R3000-es processzor, ami a Playstation játékkonzolt is hajtotta. Mivel az életben maradáshoz minimálisan arra van szükségem, hogy játszhassak a Final Fantasy 7 és 8 játékokkal, ezért a Plútóra már kivándorolhatnék (oké, be kellene gyűjtenem a szondát és kicsit barkácsolni vele, de időm éppenséggel lenne).
A jól bejáratott hardver előnye, hogy 20+ év távlatából nem valószínű, hogy egy eddig dokumentálatlan hiba lát napvilágot velük kapcsolatban, ellentétben például az Intel 11. generációs processzorait érintő OpenSSL buggal.
A másik dolog, amit biztosan tudhatunk az űreszközök hardveréről, hogy architekturális értelemben vannak fontos hasonlóságai akár egy személyi számítógéppel: például adatbuszokat használ és a már korábban bemutatott módon (ahhoz nagyon hasonlóan) kezeli a megszakításokat, például van IDT és társai. Hogy ezt miből tudhatjuk, az később válik világossá, olvass tovább!
A szoftver - Spoiler: nem a Microsoft szállítja.
25 km/s sebesség mellett milyen hosszú retrográd égetés kell 300 km magasságban, hogy 20 fokos szögben történjen a légkörbe lépés?
...
...
...
Kösz, már nem érdekes. Elbasztad az újrabelépést, mert nem számoltál elég gyorsan. Most már dolgozzunk a pályakorrekción inkább. Megyünk mégegy kört és újra megpróbáljuk...
Míg a te számítógéped rendszere akkor tekint sikeresnek egy műveletet, ha az helyes végeredménnyel és hiba nélkül befejeződött, az űreszközök számítógépeinél van egy harmadik követelmény is: a számításoknak a kijelölt időn belül kell elkészülniük.
Ahogy az előbbi példa is mutatja, nem sok értelme van a helyes újrabelépési számításoknak, ha nincs meg időben az eredmény, hiszen addigra a pályaparaméterek annyira megváltoznak, hogy az túlmegy a korábbi számítások hibahatárain.
Ha bekapcsolod a gépedet, megvárod, amíg magához tér a rendszer, majd elindítasz egy programot, az valamennyi időbe telik. Ha ezt a műveletet egymás után százszor megismétled, mind a száz alkalommal el fog térni a feladatok végrehajtásához szükséges idő (még akkor is, ha a felhasználói interakció fénysebességgel történik, vagyis azonnal indítod a programodat).
Egy Windows-rendszerben a pontos időszükségletet befolyásolja a rendszer SuperFetch modulja, ami a felhasználói viselkedés alapján előzetesen betölti a memóriába azokat a programokat, amiket valószínűleg úgyis el fogsz indítani:
A középső sáv a gyorsítótárazott rész.
De emellett még számtalan körülmény van, ami miatt soha nem lesz két kísérlet, melynek során mikorszekundumra azonos idő telik el a feladat kezdete és vége között.
Egy űreszköznél ez vállalhatatlan kockázat lenne, így az űrjárművek fedélzeti számítógépén úgynevezett determinisztikus operációs rendszer fut (másnéven valós idejű operációs rendszer - Real-Time Operating System (RTOS)). Egy determinisztikus rendszerben azonos feladat végrehajtása azonos időt igényel, ha nem így történik, az már műszaki hiba.
Az űrkutatás kezdeti fázisaiban még minden küldetéshez új fedélzeti számítógépet, arra pedig új operációs rendszert fejlesztettek (persze a régebbiek egyes részeinek felhasználásával), ez viszont költséges és időigényes volt.
A nagy változás 1987-ben következett be, amikor kaliforniai székhelyű WindRiver kiadta az első kereskedelmi RTOS-t, a VxWorks-öt. A NASA vezetése rövidesen fel is figyelt a lehetőségre, hogy az RTOS-fejlesztés és -üzemeltetés kiszervezésével időt és erőforrásokat takaríthat meg.
A VxWorks egyik hibája később veszélybe sodort egy küldetést, de kiderült, hogy emberi hiba állt a háttérben (bár a rendszer lehetővé tett ilyen fokú emberi hibát).
Elkezdtek hát fejleszteni egy új RTOS-t, ami nyílt forrású, gyorsabb a VxWorks-nél és sok platformmal kompatibilissé tehető. Ez lett az RTEMS, a Real-Time Executive for Missile Systems, azaz valós idejű végrehajtási környezet rakéterendszerekhez.
Szerencsére az RTEMS nem kizárólag fegyvereket vezérel: az Európai Űrügynökség (ESA) gyorsan felfedezte a benne rejlő potenciált és előszeretettel használja missziók során.
A Solar Orbiteren is RTEMS fut.
Kis lépés az emberiségnek, nagy boot loop egy robotnak, avagy a legnépszerűbb oprendszer (a Marson)
A Pathfinder leszállóegység landolása nem volt zökkenőmentes: a fedélzeti számítógép adatbusza egy megosztva használt erőforrás volt - ezen keresztül kommunikáltak a különböző komponensek. Logikus felépítés: nincs kapacitás minden eszközt minden egyéb eszközzel közvetlenül összekötni, viszont így az is várható volt, hogy a legkisebb időzítésbeli hiba incidenshez vezet. Pont ez történt:
A kérdéses adatbuszt egyszerre három program használta:
- Egy magas prioritással futó menedzsment-program, ami a buszműveleteket vezérelte,
- Egy alacsony prioritású időjárásfigyelő program, ami időnként magához vette a busz irányítását, hogy meteorológiai adatokat küldjön szét,
- Valamint egy közepes prioritású kommunikációs program.
Elvben a meteorológiai program időnként kisajátítja az adatbuszt, de ha ez akkor történik, amikor a magas prioritású vezérlőprogram is szeretné használni az adatbuszt, akkor a vezérlőprogramnak várnia kell, amíg a meteorológiai program adatai átmennek a buszon. Eddig rendben is van: inkább várjon a másik program, mint hogy adatvesztés történjen. Csakhogy jött a közepes prioritású kommunikációs program.
Miközben az időjárásfigyelő program még futott, de a vezérlőprogram már zárolta magának az adatbuszt, elkezdett futni a kommunikációs program is, és az is becsúszott az alacsony prioritású időjárásfigyelő elé. Ilyen körülmények között a blokkolt időjárásfigyelő program képtelen volt elengedni az adatbuszt, így a nála magasabb prioritású programok (egymást váltva) kérték az adatbusz irányítását, de sosem kapták meg.
Vagyis az alacsony prioritású program nem tudta, hogy kinek kell leadni a busz irányítását, miközben így a közepes prioritású kommunikációs program akadályozta a vezérlőprogramot. Ettől a vezérlőprogram nem tudta időben elvégezni a feladatait és késleltetett állapotba került, amitől a fedélzeti számítógép újraindította magát. Újraindulás után ugyanez az eseménysor kezdett el ismétlődni...
Hiába robosztusak az RTOS-ek, egy busz-arbitráció átfedéses helyzetben prioritás-inverzió történik és minden összefossa magát.
Ismerjük el: a nő tette nézhetővé.
Nna, akkor most elmesélem újra (ne csalj, olvasd végig):
Érted már?
Nem?
Phew...
Az, de van egy régi hekker-közmondás: Mindenki egy japán iskolával kezdi (vagy valami hasonlóan szarul biztosított hálózattal), de senki nem akarja, hogy egy japán iskola legyen az utolsó.
Ez annyira klasszikus, hogy csak VHS minőségben létezik. Bocs, most ez van.
Nincs valóságsó faszhelikopteres nélkül. Vagy úgy kell szegmentálni, hogy helikopteres?
Elindult a prolik lekötésére szánt, megrendezett showműsor újabb négyéves évadja. A mindenki által szeretett Istencsászár jóvoltából a Nemzet Rotorja be is autorotálta magát a polgári titkosszolgálatok élére, azaz a birodalmi inkvizíció vezető posztjára.
Rögtön ki is hirdette a titkosszolgálatok új küldetését:
Persze a "háborús propaganda" mást jelent a civilizációban és mást a Magyar SZSZK-ban (vagy már csak SS?), de őméltósága az új főinkvizítor definiálta, hogy pontosan miről van szó - az ideológiailag kevésbé képzett elvtársak kedvéért.
A NER igazi drogja
Időnként a sorosista sajtóban drogfogyasztással és/vagy -birtoklással vádolnak nagyérdemű honatyákat.
Tudjuk, hogy ez hazugság, mert a Birodalom valódi drogja az olcsó gáz, bár tényleg hasonló a kokainhoz: amíg tart, kurvanagy király vagy, de utána le kell szopnod egy oroszt, hogy adjon még.
Előre a lenini úton!
Emlékeztek még az Egyiptom kifosztása után szárnyra kapott mesére, mely szerint ellopott múmiák elégetésével fűtöttek kazánokat?
A sztori a kanyarban sincs a valósághoz képest: Mi megerőszakolt nőkkel, meggyilkolt gyerekekkel és elrabolt emberekkel fűtünk.
♫Az eltűnés a legeslegjobb demonstráció♫
Mivel már korábban megépítettem az istállót a pegazusnak, természetesen nem cenzúrázom magam. Bárki, aki kéri, megkapja az eredeti poszt teljes anyagát.
Csak demonstrálok a magam módján.
