Babanaplóm újabb két fejezete érhető el nyilvánosan szórakoztatásotokra és okulásotokra.

1. Takarodj szülni, te hazaáruló!

Az első fejezetben már említettem, hogy mivel Amélia kevésbé szerencsés országban (és társadalomban) született, így bizonyos kihívásokkal kényszerül majd szembenézni felnőtt életében (is). Ez azonban nem kizárólag a kislányom átka: Dóri hasonlóan megtapasztalja, hogy mit is vár el a mi nagyszerű übermensch-társadalmunk egy nőtől.

Mielőtt megszületett volna Amélia, a családtagoktól és magukat barátnak gondoló, távolabbi ismerősöktől (akiknek mellesleg semmi közük ehhez) a feleségem rendszeresen megkapta a kérdést: "mikor lesz már gyereked?"

Nem mintha bárkinek bármi köze lenne hozzá, de majd akkor, amikor késznek érezzük magunkat erre a meglehetősen nagy kihívásra és az anyagi alapjai is megvannak.

A tolakodó rokonok és ismerősök leszerelése közben persze meghallgattuk, hogy Béla néni már 16 évesen férjhez ment és 17 évesen szült (remek. Tapsoljak, vagy mit vársz?) és hogy nem szabad várni, meg aggódni sem kell a pénz miatt, mert majd csak lesz valahogy. Ha nem értenék a befektetésekhez, ettől rögtön felkértem volna Béla nénit, hogy legyen a befektetési tanácsadóm.

Namármost joggal reméltük, hogy a kislányunk érkezése után ez a fajta baszogatás alábbhagy. Elvégre világra hoztunk egy újabb hazafit (mondjuk ebben Dórinak nagyobb része volt, én pl. már 5 perc után rágyújthattam), egy nagybetűs MAGYART. Az istencsászár boldog. Vagy nem?

Hát nem, bazmeg!

Ezeknek semmi se jó. Azóta az a visszatérő kérdés, hogy "És mikor jön a testvér?"

Akkor baszki, ha majd hozol valakit, akinek a mellét szétharaphatja, aki vállal egy év alvásmegvonást, aki fizeti a havonta cserélendő ruhákat, aki takarít utána, stb.

Nem, akkor sem, mert nem érezzük úgy, hogy egy második gyereknek is ugyanúgy tudnánk biztosítani, amit mi szükségesnek gondolunk. Mert - kapaszkodj meg - ez a mi döntésünk és nem Béla nénié.

Viszont az, hogy mi egy gyerekkel teljes családnak érezzük magunkat és nem gondoljuk, hogy most (vagy bármikor) készek lennénk egy másodikra, valamiért keveseket érdekel a hétmillió népességügyi szakértő országában. Fontos, hogy legyen testvér, hátha az már fiú lesz - igen, ezt is hallottam. Még a végén én is hibás leszek, mert lányt csináltam. Mellesleg aki elégedetlen a farkam teljesítményével, az nyugodtan bekaphatja, hátha attól majd jobban megy.

Meglepő módon a család női tagjai közül többen szintén magától értetődőnek veszik, hogy egy gyerek nem gyerek.

A nő helye

A magyarországi megfagyott időben nem meglepő, hogy a százéves beidegződések még mindig működnek. Kell legalább 10 gyerek, mert 6 úgyis meghal torokgyíkban (mondjuk ha az orvostudomány-ellenesség ilyen szinten marad, akkor erre van némi esély), egy meghal a háborúban, egyet elvisznek a gulágra, egy meg lány lesz, aki ugyebár alsóbbrendű, hiszen a múlt század elején élünk.

Ez a napló alapvetően férfiaknak szól, de bízom benne, hogy a női olvasók is profitálnak belőle. Ebből a fejezetből biztosan.

A lánygyerekből nő lesz és lehet belőle bármi. Lehet, hogy programozó lesz, mint annyi nő a történelemben (korábban már említettem, hogy a komplett csarnokokat betöltő számítógépek megjelenésétől évtizedeken át a programozás hagyományosan női szakma volt, mert a férfiak nem akarták tudni, hogy hogy működik az a furmányos masina, így a másodrendű nők lettek a csúcstechnológia üzemeltetői és fejlesztői), vagy pilóta, mint Amelia Earhart.

Egy lány szülei felelősek azért is, hogy példát mutatva rácáfoljanak a nőkkel kapcsolatos sztereotípiákra, ha azt remélik, hogy az ő lányuk majd kevesebb nehézséggel néz szembe, amikor érvényesülni próbál.

Van, akinek a gyerekszülés hozzá tartozik az önmegvalósításhoz. Van, aki több gyereket akar, más meg csak egyet. Megint más pedig nem akarja tönkretenni a testét és anyagilag lenullázódni egy hányadék-, takony- és fekáliagatlingért. Egyik nézőpont sem rosszabb a másiknál, a nők pedig nem szülőgépek, akik valamiféle isteni predesztináció alapján erre a feladatra jelöltettek.

Lányok/hölgyek: csináljátok, ami boldoggá tesz titeket, még ha az a közfelfogás szerint nem is feltétlenül nőies!

A logika egy rohadt dolog. Kétélű fegyver, mert mindkét irányba működik: ha egyenlőségjelet teszel az ember és a reprodukciós szervrendszere közé, akkor te is csak egy fasz vagy.

2. Sose voltam még ilyen boldog attól, hogy fizethetek!

Kicsiny hazánk történelmének a némi költői túlzással "rendszerváltás" néven emlegetett időszakában mi is ugyanazt csináltuk, amit minden rendes magyar: loptunk.

Csak épp nem az ország tudásbázisát jelentő cégeket vettük meg egy kevés apróért, hogy aztán jelentős árréssel továbbadjuk őket, hanem - mivel még az az említett kevés apró sem volt - a boltból loptunk.

Élénken emlékszem egy jelenetre, amint a baba-énem a bevásárlókocsi "gyerekülésében" ülve majszolja a polcról levett kiflit és túró rudit, miközben az aggódó anyukája a sorok között tologatja a kocsit és igyekszik természetesen viselkedni, hogy aztán a sokadik kör után végre elfogyjon a kifli és mehessünk. Egy jó nap volt: ma sem buktunk le.

Nemrég pedig kötöttem egy befektetést a kislányomnak, ezzel valami érdekes módon elégedett lettem az életemmel: ha a gyerek a szimbolikus halhatatlanságom, akkor elértem annyit, hogy a családom utánam jövő generációinak jobb élete lesz, mint nekem volt. Elvégre ez a cél, ha már nem a saját életed, hanem a családod életének távlatában gondolkodsz.

Számtalan okból hasznos, ha a kisbabádnak nyitsz egy befektetési számlát:

Kamat vs hozam

Míg egy egyszerű megtakarítási számlával elhanyagolható kamathoz jutsz, addig egy hosszútávú lekötés - még kockázatkerülő módon megválasztva is - nagyságrendekkel nagyobb hozamot jelent. 18 év távlatára vetítve (persze a havi befektetett összegtől is függően) többmilliós nyereséggel jár, ha tudatosan kezeled a pénzügyeidet és okosan választod meg, hogy pontosan milyen formában pihenjen az a pénz 18 éven át.

Játékok helyett

Belefulladunk a játékokba. Egyfelől rettentő cuki, hogy ha bármilyen ismerős, vagy rokon látogatóba jön, hoz Améliának valami játékot. Viszont már most annyi játékunk van, hogy ha a kislányunk kinő a babajátékos korszakából, nyithatunk egy használt babajáték-boltot.

Ezzel együtt kb. 10 olyan játék van, amivel a kislány rendszeresen játszik (ezeket visszük is magunkkal, ha hosszabb útra megyünk): például a plüsscica nélkül nincs élet, miközben van olyan is, amivel én többet játszottam, mint a kislányom.

A befektetés előnye, hogy - a havi rendszeres átutaláson felül - bármennyi pénzt bele lehet még pluszban tenni, ami persze nagyobb hozamot és nagyobb likvidáláskori összeget jelent.

Nem utolsó sorban praktikus az ajándékozó szempontjából is: nem kell azon gondolkodni, hogy milyen játékot hozzon (ha már udvariasságból mindenképp akar venni valamit, holott látta, hogy már a plafonig állnak a játék-hegyek): ha ajándékozni akar és nem tudja, hogy mit, akkor csak átutalhatja az árát a befektetési számlára. 18 év alatt akár egy párszáz forintos játék ára is jelentősen növeli a kivételkori összeget!

El a kezekkel!

Arra is fontos gondolni, hogy a szülők halála esetén a gyerekre hagyott vagyon felett szeretett államunk rendelkezik mindaddig, amíg valamelyik rokon el nem nyeri a teljes jogú gyámságot. Mivel ehhez bírói végzés kell, így bőven elég ideje van egy hivatásos gyámnak, hogy 'utólag hibásnak bizonyuló gazdasági döntések sorozatával' megszabadítsa a gyereket a vagyonától (ami érdekes módon esetleg a hivatásos gyám és/vagy cimborái cégénél köthet ki).

A befektetés előnye, hogy bárkit megjelölhetsz kedvezményezettnek a halálod (és akár az elsődleges kedvezményezett halála) esetére. Mivel ez felér egy végrendelettel, így a bank senki másnak nem fogja átadni a pénz feletti rendelkezés jogát, csak a kedvezményezettnek. Apuci nem tömi ki a gyámhivatal zsebét.

./eof